Isten Utál Mindnyájunkat

Békésen, bárgyú, kifejezéstelen arccal, de boldogan sétálgatok az utcán. Ha szakadt csövesnek öltözöm, max azért néznek meg, hogy egy jót nevessenek rajtam, vagy már messziről kiszúrnak és mikor elhaladnak mellettem, elfordulnak, máshová néznek, vagy úgy tesznek, mintha nem…

Miért nyúlunk mellé a gitáron játszva, pont akkor amikor nem kéne, mert más is hallja és épp mi lehetnénk a fasza menő gyerekek, miért nyelünk mellé és fuldoklunk köhécselve egy baszott jó vicc hallatán, miért nem elég hosszú a takató ahhoz, hogy nyaktól talpig befedhessen,…

Ezúton közköm veletek, hogy a blogírásnak vége, nem lesz több bejegyzés. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor írjon kommentet, lehet, hogy válaszolok is most rá és nem törlöm ki