Békésen, bárgyú, kifejezéstelen arccal, de boldogan sétálgatok az utcán. Ha szakadt csövesnek öltözöm, max azért néznek meg, hogy egy jót nevessenek rajtam, vagy már messziről kiszúrnak és mikor elhaladnak mellettem, elfordulnak, máshová néznek, vagy úgy tesznek, mintha nem vennének észre, mintha egy lennék én is a sok közül.
De...de ha az ember reggel úgy dönt, hogy aznap a hanyag elegancia és az azzal járó minden pozitívum és negatívum lesz utitársa, teljesen más a leányzó fekvése. Nem egy peckesmellű, feszes seggű csini csaj fordul meg nem sokkal miután elhaladtunk egymás mellett, enyergő mosollyal nyugtázva neki tetsző megjelenésünket.
A dolog csak éppen úgy áll, hogy az előbbit jobban élvezi az ember fia. Noha nem sok előnye származik a dologból, ha csak nem az ingyen ebéd a máltai konyháján. És hogy mi ez a királyi többes, azt magam sem tudom még, de majd egyszer csak kiderül. Hátha skizo vagyok. Az sok mindent megmagyarázna...
