Éljen a futás, gondoltam, megvárva sötétedést, hogy senki se lássa, egészséges dolgokat is szoktam csinálni, jól beöltözve nekivágtam az éjszakának nyúlcipőmmel. Az első egy-két perc tök jó volt, a harmadik kezdett unalmas lenni, a negyedikben fulladtam, az ötödikben pedig megálltam és körülbelül tíz másodperc gondolkodási időt adva magamnak úgy döntöttem, hogy visszafordulok…persze azt már csak sétálva tettem meg…
De mikor hazaérve a nosztalgia illata csapta meg orromat, a rég játszott Sandokan c. film zenéjét hallva rögvest visszatért huncut kis vigyorom. Így, ezt a kis dalt dúdolászva, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy teljesen kattantnak néznek, majszolgattam vacsorámat mosolyogva...kábéígy: :-) hamm, hamm
