Vissza a nagybetűs Életbe. Így is mondhatnám…leesett az első hó, ami elfedi minden kétségemet a megkérdőjelezett dolgok iránt és valamilyen szinten rám is nyugtató hatással van, csak úgy, mint rátok, együgyű cimboráim.
Hiába ez a rohadt hideg, azért arra még alkalmas vagyok, hogy egy pár sort bepötyögjek a kurva ég kurva havának kurva lapátolása után és ehhez a tökre elgémberedett ujjaimat hívom szolgálatra. Ma is bent, veletek együtt rohadnom és vizsgáznom kellene, de úgy döntöttem, hogy a közelébe sem tolom borostás és enyhén alkoholista pofámat a kanárisárgára festett, általam a legnagyobb jóindulattal is csak siralomháznak becézgetett épületnek. Talán inkább egypár forralt bor elfogyasztása után én is beállok a sorba és elkezdem gyönyörködni mondjuk a téli hófedte tájban, a lassanként zajló Tiszában és a rám jellemző mogorva beletörődéssel elkezdek ettől az egésztől búcsúzkodni.
Na nem kel rögtön betojni, nektek még azért nem intek búcsút, annyira nem voltatok jó gyerekek idén. Még ha a télapó nem is szart bele a kéménybe!
UI: Aki nem dohányzik és zavarja érzékeny kis szimatát, ne üljön dohányzók közé basztikuli!
