Könnyed kis esős, a szart is belém fagyasztó, de mégis valamiféle jókedvvel nyomasztó délután sétálgatok, a barokk-stílust is megszégyenítő díszeiben bűzölgő Kárász utcán.
Közben azon mélázgatok, hogy hova tűntetek emberek? Ha már erre is kihalt minden, akkor vagy csak álmodom, vagy hosszú időn át álmodtam...bassza meg, vizsgaidőszak van! Jut eszembe a mellettem elhaladó telefont szorongató kétlábú csoda szavairól.
Jómagam is a ti akadémiátok rabszolgája vagyok, csak én valahogy jobban szarok erre az egészre és kiengedem magam ilyenkor is, mikor ti már fejfájva tanultok naponta 2000 oldalt.
Lecsoszogok a már törzshelyemnek mondható ivóba, és rosszabbnál rosszabb zenéket hallgatva, önmagammal versengve iszom magamat a pult alá...
Így kezdem én idén ez a pár hetet, és szerintem lesz még ennél hűvösebb idő is...
