Jó zene mellé jó whisky dukál, tehát hagy forogjon csak a Stones-féle barna cukor, hátha megédesíti az estémet. Közben jéghideg poharamat szorongatva, Kafka novellái közt bóklászik tekintetem és úgy a harmadik után, már gördülékenyebben képzelem magam elé a szerencsétlen Gregor bárgyú arcán megjelenő izzadtságcseppeket, miközben többtucat apró kis rovarlábával kalimpálva igyekszik visszabillenni hasára, mert így igen kényelmetlen, fekete-piros pöttyös, lakkfényű páncélja...hiába, nem matracnak lett az odarakva. Olvasás közben nem egyszer fehahotázok a tényleg nevetségesen szemem elé tárulkozó szerencsétlen flótástól.
Aztán hirtelen megcsörren a mobilom, mire úgy megijedek, hogy majd összeszarom magam és kiesik mindkét kezem kincse. A könyv összecsuklik a földön, pont a parketten csordogáló whiskym mellet...
Ennyit a kellemesen töltött estéről, baszd meg modern kor találmánya!
